tortaszelet

mindenszentek és halottak napja.  ma kell gyertyát gyújtani és 1-2 percre megemlékezni a halottainkról.  nem szeretem az ilyen ünnepeket. nekem a szívemben élnek szeretteim, és egy évben nem csak 1 napon jutnak eszembe. különösképp a kinti nagypapám. 6 éves voltam, mikor elvesztettem őt, immár 15 éve. de nagyon gyakran szóba kerül, eszembe jut. 

gyújtok neki 1 gyertyát. ha fentről nézi, tudom jól fog esni neki. nem akarok mesélni és írni róla. rengeteg emlék tornyosult fel bennem és akármikor el tudnám sírni magam. őt nagyon szerettem. őszintén.  szeretném, ha ő csak az enyém maradna.

egyre csak gyűlik a tanulnivaló.... pedig azt hittem eddig én állok nyerésre

 nem baj... a lényeg, hogy a jó öreg koffein és taurin segít leküzdeni a szervezetem állította olyan akadályokat, mint az álmosság vagy kimerültség. 

tornázni akartam, vagy legalább is testmozogni, mert úgy érzem van annyi energiám, habár időm sokszor nem, h levezessem.
kinéztem rúdtáncot szegeden, mert formál, erősít, rugalmasságot ad, és nem utolsó sorban otthoni rögtönzéssel elcsábíthatom a pasim 1 új módon.
keddenként van szegeden, Pilner Alma tartja, minden tök jó, óránként 2500 HUf amennyit még ki is adnék, csak épp nekem akkor órám van és ez így sajnos nem opció :(:(:(

pedig ez nagyon tetszett volna. és akkor megláttam ezt a csodát és új értelmet nyert minden. ezt akarom, ilyet akarok. nem spinning, hanem ez, ahol van motiváció :) meg poén és kreativitás. ilyet akarok szegedre. most. lehetőleg szerdára v csütörtökre. 

...az énjével, az érzéseivel, a lelkével és a testével.  egyszerűen csak sosem volt meg ennyire mindenem testi-lelki téren, mint most, az elmúlt 28 hónapban. tökéletes társ, tökéletes pár. 

ma vagyunk 28 hónaposak. szép kis idő ez együtt :) 

meglepett a drágám a héten. szerdán kaptam 1 hívást tőle, hogy 2 óra múlva szegeden van. és én totálisan felpörögtem és hazaszaladtam és elpakoltam és kimentem elé és nagyon boldog voltam. csütörtökön meg az égiek is velem voltak. nem kellett sehol sem a buszra várni pont akkor és az jött, ami nekem kellett, és az órát is hamarabb fejezték be 20 perccel és amíg hazaértem még az ágyamban találtam, aludt. olyan édesen odabújva a párnámhoz. és még aznap hazamentünk szentesre. és szerdától egészen vasárnapig együtt voltunk. 

és amitől szerelmesebb lettem mint valaha az volt, hogy a mellkasán aludtam el, miközben simogatta a fejem.  és egyszer arra ébredtem, hogy 1mással szemben fekszünk, mindketten a saját takarónk alatt, és érzem h keresi a kezem, benyúl, megfogja odahúzza az arcához, megpuszilja miközben alszik. és én azt  érzem, hogy soha ennél jobb embert, férfit, szerelmet nem fogok találni és nekem ő kell.

épp hogy még csak tart a vasárnap, de máris alig várom a pénteket. :)

azt hiszem megfáztam, vagy elkaptam Barnától valami kis vírust, bacit. mert elég ramatyul vagyok. fújom az orrom, fáj a fejem és irritálóan orrhangom van. mindezt csak tetézi, hogy nőiességem és termékenységem  bizonyítékául szolgáló napjaimban vagyok. ami még rádob egy kicsivel a fáradságomra és "ne bánts virág " hangulatomra. ha valami szeretetszolgálat plakátjáról néznék vissza és kérném az adó 1 %-t gyanítom, hogy akadna, aki megsajnálna és adakozna. lehet ezen el kellene gondolkozni, én hasznot látok benne :) elhatároztam hogy nem megyek be holnap, csak gyakorlatra, mert hát azt muszáj... szóval megpróbálom kialudni magam. hátha az emberek nem fognak nézni rám, mint 1 éhes kiskutyára. 

béke!

Szia!
én Veronika vagyok,szólíts Roninak, ha hosszúnak találod a nevem, mert a Verát nem szeretem. harmadéves egyetemista vagyok. az orvosira járok és a magyar állampolgárok finanszírozzák a jövőmet, de még nem tudom mi akarok lenni. azt sem tudom, hogy itthon-e vagy külföldön. és most lehet nyugodtan ujjal mutogatni és szidni mint a bokrot, de tudod, mit... nem érdekelsz. te vagy én tanulok 12 félévet egyetemen? te vagy én fogok ezután legalább 3 évet rezidenskedni? te vagy én fogok heti 70-80 órában dolgozni? te vagy én fogok emberéleteket menteni?  mert ha ezekre csak kerekedik a szemed és próbálsz visszatámadni ahelyett, hogy kimondanád,. hogy bizony én, én vagyok az aki mindezt végigcsinálja és nem te, akkor tárt karokkal felteszem az utolsó kegyelemkérdést: minden megér nekem havi 80ezer forintot?  segítek: nem.

tudod, én szeretnék családot: férjet. házat. autót.3 fiút. meg egy kutyát.  de én ezt 26-28 éves korom előtt nem tervezhetem, mert akkor még csak egy senki vagyok. és ha leteszem a szakvizsgám ilyen kor körül leszek csak valaki. de ugye rögtön nem mehetek GYESre.  és felháborít, hogy a magyar állam ilyen nevetséges törvényeket, ösztöndíjakat hoz ez ügyben. mert csak szólnak a hírek arról h orvoshiány van itthon, meg hogy mondjanak le az orvosok a hálapénzről és a kedvencem az volt hogy kössük röghöz az orvost, vagy  fizesse vissza taníttatási díját ha mégis elmegy. mondd csak, 12x havi 950000 ft-t miből fizessek vissza neked ? pardon, nem neked, hanem az államnak, amiből te mit látsz vissza? semmit? és tudod miért? mert a legtöbb politikus adóbevallása szerint "vagyontalan". és hát a semmiből nem is lehet villákat építeni a Rózsadombon, de az állam pénzéből annál inkább...

szóval ha belegondolsz, hogy odakint rezidensként havi 300000ft-ot megkereshetsz, és megvannak a feltételek ahhoz h kimenj, akkor mennél v maradnál?

és itt most nem az a kérdés h kinn maradsz-e ... mert az csak tőled függ. vagy -e elég erős itthagyni a szüleid. esetleg a párod. itt az a kérdés, hogy meg akarod-e alapozni a jövőd anyagilag. 

én meg akarom alapozni.

hogy ki akarok-e menni? igen.

hogy ki fogok-e menni? talán.

és miért csak talán?  mert nem tudnám elengedni és itt hagyni Barnát.

és ha jönne velem? mennék, mennénk.

hová? akárhová, mert orvos és katona mindenhová kell.

és kinn maradnánk-e? nem 

és elmondjam miért? mert én szeretek itt élni. és én élvezetből tanulok. és szenvedélyből akarok dolgozni. és támogatni akarom szüleim, ahogy ők engem. én csak alapot akarok az életemhez, életünkhöz. 
miért olyan nehéz egyes embereknek ezt megérteni?

"hát Tündérke, jó volt hogy így elhúztam a képet, mert az utolsó napokban tudatosult igazán, mennyire fogsz hiányozni. Nagyon szépen köszönöm ezt az igen rövid 4 évet, azt, hogy megölelhettelek, ha szükségem volt rá, hogy támaszom és vigaszom is voltál egyben. Sajnos már fele annyit sem tudok neked adni, amennyit tőled kaptam. Imádom, hogy az álommanóm lettél, imádom a hangod az illatodat, a jelenlétedet. Nagyon sajnálom, hogy nem tölthetünk ilyen közelségben 60-80 évet és azt már végképp, hogy 2-3-at se. Azt a részét, hogy mi maradt ki az egészből, szerintem nem kell ecsetelnem, de talán a sors direkt alakította így. Nagyon sok sikert és nagyon boldog, felhőtlen életet kívánok neked. Nyugodt lehetsz, a bakancslistámra felírtalak, szóval ha nem haragszol, halálom előtt még a karjaimban foglak tudni, és akkor végre nem csak akkor látlak, ha lehunyom a szemem este, hanem akkor is, mikor kinyitom reggel.
                                                                        a Tündérkémnek Barnától"

már fejből tudom ennek a levélnek a szövegét, de még a mai napig átolvasom, és a mai napig hevesebben ver a szívem. olyan, mintha egymással szemben feküdnénk az ágyon és  minden egyes kis sort a szemembe mondana, és simogatná az arcom, a fülem mögé tenne egy hajtincset. és igen, én a mai napig örülök, mikor mellette kelek fel reggel. és annak is, mikor reggel magához húz és megpuszil, és ott tart 2-3 szundi erejéig a mellkasán. és igaz, hogy nem vagyunk olyan közelségben egymáshoz mint a gimi alatt,( és ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövettem, hogy azt a 4 évet hagytam elúszni csak így...) de érzem, hogy mi 1 tökéletes egészet alkotunk immár 27 hónapja. 

és minden egyes hétvégén ahogy felszállok a vonatra, úgy érzem, hogy azonnal leszállok, és odarohanok és belevetem magam a karjaiba, mert nem bírom őt elengedni. és minden nap járkál a  gondolataimban. annyira szeretem őt. szinte el sem hiszem. nekem tényleg nem kell más rajta kívül. soha.

27 hónaposak vagyunk :)

még mindig szerelmes vagyok belé. 

szeretem